2. fejezet- London

Reggel még gyorsan átnéztük a cuccainkat, mert nem akartunk semmi fontos dolgot sem itthon hagyni. Gyorsan körbenéztem a szobámban, mert valószínűleg nyáron most látom utoljára.  Fájó szívvel ugyan, de beleültem az autóba és már úton is voltunk a reptérre. Keserves búcsút vettünk anyától, majd elővettük a jegyeinket és vártuk a gépünk érkezésére. Egy óra múlva már kényelmesen elhelyezkedve ültünk az egyik kényelmes ülésen és bámultunk ki az ablakon. Szép lassan emelkedtünk, kezdett úrrá lenni rajtam, a félelem.
Suzie szinte azonnal bedobta a szundit én pedig aggódva nézegettem körbe- körbe. Mindenki nyugodt volt. Egyesek olvastak vagy zenét hallgattak esetleg elaludtak. Megnyugtattam magam, hogy semmi baj sem történhet, teljes biztonságban vagyunk. Talán már fél úton járhattunk, mikor hajlandó voltam pihenni egy picit. Lehunytam a szemeimet, azonnal el is ragadtak magukkal az álmok. Arra ébredtem, hogy valaki vadul rázogassa a vállam. Dühösen felnéztem és Suzie arcával találtam szemben magam.
-Mi van?- kérdeztem álmosan.
-Landolunk, szóval csatold be az öved- bökött rá.
-Ja, oké- gyorsan felültem és becsatoltam magam.
A leszállás picit húzósabb volt. Örültem neki, hogy végre szilárd talaj van a lábam alatt. Megkaptuk a csomagjainkat és elkezdtük keresni aput. Nem kellett sok idő hozzá, hogy kiszúrjuk Őt a hatalmas tömegből. Ő volt az egyetlen, aki nem hagyta abba a mosolygást. Gyorsan odafutottunk hozzá és szorosan megöleltük.
-Sziasztok lányok- köszöntött minket.
-Szia apu- válaszoltuk egyszerre- hiányoztál!
-Ti is nekem, de most bepótoljuk. Gyertek itt parkolok kint.- elvette a csomagjainkat, majd intett a fejével, hogy kövessük.
Az útja egy fekete Audihoz vezetett. Beraktuk a csomagtartóba a táskáinkat, majd bevágódtunk a hátsó ülésre. Elindultunk új otthonunk felé. Apu direkt tett egy hatalmas kerülőt, hogy lássunk valamit a városból. Suzie már többször is volt itt hála a divatbemutatóknak, de én még csak egyszer. Az utunk végén egy emeletes ház előtt álltunk meg. Apa mindig is ilyen házról álmodott és most meg is kapta.  Csendes környéknek látszott, a kisgyerekek vidáman játszottak az utcán barátaikkal. Öröm volt nézni őket.
-Hölgyeim megérkeztünk- fordult hátra apu.
-Szuper!- gyorsan feltéptem az ajtót és kiszálltam az autóból. Csodálatos volt az idő, jó érzés volt végre hallani a madarak csicsergését. Otthon, erre sajnos nem volt lehetőségem. Az autók kipufogóinak zaja minden mást elnyomott.
-Ugye itt van Starbucks?- kérdezte Suzie.
-Persze, rögtön a másik utcában- nevetett apu, majd kinyitotta nekünk a kaput.
Beléptünk a házba és elcsodálkoztam a hatalmas szobák láttán. Gyorsan levetettem a cipőmet és beljebb mentem a lakásban.
-Hol lesz a szobánk?-  érdeklődtem.
-Emeleten a második ajtó balra- válaszolta.
-Jaj jut eszembe- húzott elő egy papírt Suzie a zsebéből és átnyújtotta apunak.
-Ez meg mi?- szegény kikerekedett szemekkel olvasta a szöveget.
-Ezek azok a helyek ahova el kell mennem modellkedni!-válaszolta Suzie
-Na és hogyan jutunk el Rómába és Isztambulba?-emelte fel a hangját apa
-Repülővel?-makacskodott a húgom.
-És ki visz el?- kérdezősködött tovább.
- A menedzser- vont vállat.
-Anyád megengedte?- vonta fel a szemöldökét.
-Most a te felügyeleted alatt állunk, szóval...még csak meg sem említettem- nevetett- de egyébként mindig elenged, mert tudja, hogy mennyire fontos nekem.
-Tudod mit. Gondolkozok rajta- sóhajtott- menjetek pakolni.
Felfutottunk a szobánkba és gyorsan lestoppoltam az ablak melletti ágyat.Suzie pedig az ajtó melletti ágyat támadta le.A ruháinkat beraktuk a szekrénybe.Suzie hamarabb végzett ezért elment letusolni.Mikor végzett én is követtem a példáját.Frissen és üdén mentünk le apához az ebédlőbe aki éppen az újságot  lapozta.
-Mit szeretnétek csinálni?-kérdezte
-éhes vagyok!-mutattam a hasamra
-Van egy jó étterem nem messze innen.Az a neve hogy Nando´s.Mit szólnátok hozzá ha ott ennénk?
-Tökéletes.Igaz Suzie?-kérdeztem a húgomtól
-Persze!- bólintott.
Elindultunk az étterem felé. Odaérve gyorsan leadtuk a rendelésünket és helyet foglaltunk. Elmeséltünk apának mindent, ami az elmúlt időben történt velünk. Láttam rajta, hogy érdekli amit mondunk. Talán mégsem lesz itt olyan rossz, mint gondoltam.