1.fejezet

Egy újabb unalmas Los Angeles-i nap. A napsugarak szinte elvakítsák az embert. Ma van a suli utolsó napja, és ez miatt állítólag örülnöm kellene. Viszont ebben az egészben nincs semmi jó. Hála anyunak az egész nyaramat Londonban kell töltenem apukámnál. Igazából ezzel az egésszel gondjaim vannak. London komor és semmitmondó számomra. Sosem értettem, hogy apu miért pont azt a helyet választotta ahhoz, hogy új életet kezdjen. És akkor még nem meséltem apuról. Semmit sem tud rólunk gyerekekről, semmit! Egy éve láttam utoljára, de van egy olyan érzésem, hogy semmit sem változott. Velem ellentétben Suzie örül ennek a kis kiruccanásnak. Persze, hisz ő úgysem lesz sokat otthon, hála a modellkarrierjének. Ő sok érdekes emberrel fog találkozni jobbnál jobb helyszíneken, míg én bent fogok unatkozni. Kis mázlista.
-Emma! Hahó! Föld hívja Emmát!- rázogatott meg valaki.
Mikor felnéztem Nick mosolygós arcával találtam szemben magam. Ő az egyik legjobb barátom. Tipikusan az a srác, aki az egyik sulis sportcsapat sztárja. A suliban az összes lány oda van érte, de ő ezt fel sem veszi magára. Az helyett, hogy a menők táborával lógna engem, Alice-t és a húgomat választotta. Aranyos tőle.
-Szia!- köszöntem.
-Miért ilyen búval bélelt ma valaki?- kérdezte aggódva.
-Tudod te azt pontosan- sóhajtottam- úgy őszintén, hol fogok napozni?
-Ez legyen a legnagyobb gondod- forgatta a szemeit- mi lesz velem? Kit izgat, hogy nem fogod tudni süttetni a hasad!
-Engem!- kiabáltam rá.
-Sziasztok! Na mi a helyzet??- futott be közénk Alice- boldog utolsó napot! Adios suli! Helló nyár!
-De jó kedve van most valakinek!- nevettem fel.
-Még jó. Végre vége a szenvedésnek! - miközben beszélt össze vissza táncolt az utcán, míg bele nem ütközött valakibe- elnézést- motyogta maga elé.
-Ááá, Ms.Doys!- mosolygott rá a fizika tanárunk- csak nem öröm táncot jár, hogy nem buktattam meg fizikából.
-Öhm..tanár úr hogyan tetszett kitalálni?- mi addig a háttérbe vonultunk, alig bírtuk ki nevetés nélkül, mikor a tanár elment Alice mosolyogva jött vissza- látjátok, mondtam, hogy megadja a kettest.
Amíg ezt mondta be is sétáltunk az osztály termünkbe. Elfoglaltuk jól megszokott helyünket, és vártuk, hogy megkapjuk a bizonyítványunkat. Az osztály főnök még elmondta a szokásos beszédet, majd kiosztotta a nyomtatványokat és hivatalosan is elkezdődött a nyári szünetünk.
-Kellemes nyári szünetet kívánok gyerekek!-mikor ezt kimondta rögtön kivonultunk az osztályból és a suli busz felé vettük az irányt
-Hé Emma,ugye ülsz velem a buszon?-bökött vállba Suzie
-Persze!-válaszoltam szűkszavúan
-Ugyan már,mért lógatod az orrod?Hidd el,hogy jól meg lesztek Londonban és rengetek új barátot találsz!-vigasztalt meg Alice
-Köszi.Kedves EZ tőled.-mondtam majd szívből megöleltem
-Itt is vagyunk.Hölgyeim?-mutatott a buszra Nick majd felszálltunk előtte
10 perc múlva a buszmegállóhoz is értünk majd leszálltunk a járműről.
-Gyertek,menjünk.-indultam a házunk felé
-éNem lehet, tudod, basebal edzés.-mondta Nick
-Én pedig anyuval csajos napot tartok-válaszolta Alice
-Oké..de ígérjétek meg,hogy ma még eljöttök hozzánk elbúcsúzkodni,mert holnap a hajnali géppel indulunk.-válaszoltam majd intettünk nekik és Suzie-val bementünk a házba, már kezdett egy picivel jobb kedvem lenni.
-Szia anyu!-köszöntünk majd megöleltük anyut
-Sziasztok!-viszonozta anyu az ölelést
Éppen a kedvenc sütimet sütötte.
-Pont a kedvencem.-nevettem el magam
-Igen,az útra csináltam- mosolygott anyu és kivette a tepsit a sütőből.
-Kösz anya..irtó kedves vagy.-mondtuk majd Suzie-val felmentünk a szobánkba rakodni.
-Segítsek?-kiabált fel anyu az emeletre
-Nem kell,köszi!-válaszolta Suzie majd elővette a nagy bőröndjét.-Amúgy a tiéd hol van?-bökött a bőröndje felé Suzie-Mert a szekrényben nincs!
-Na az jó kérdés!-válaszoltam majd lefutottam anyához hátha tudja,hogy hol van.
-Hé anya,nem láttad a bőröndöm?-támaszkodtam a falnak
-Elvittem kitisztítatni.-válaszolta higgadtan miközben én már egy kicsit aggódtam.
-Na..és ki megy el érte?Mivel,hogy én nem tudok vezetni!- panaszkodtam.
-Hívj Taxit!
-Szuper,de jól kezdődik a nyár!-motyogtam az orrom alatt majd hívtam egy Taxit.
Fél óra múlva múlva haza is értem a vizes bőröndömmel és becsaptam magam mögött az ajtót.
-Ugye ez megszárad mire indulunk?-mutattam a bőröndömre
-Persze kicsim.-nyugtatott meg anyu ami nagyon jól esett
-Remélem- motyogtam.
-Jajj kicsim,ne aggódj ennyit.-mosolygott anyu majd átölelt.-Ha éhes vagy nyugodtan egyél sütit.
-Okés..köszi- leültem az asztalhoz és magam elé vettem a tányért.-Tesó gyere!Sütii van!-ordítottam az emeletre
-Megyek!-kiabálta vissza amire anyu csak forgatta a szemeit.
Miközben ettük a sütit mindent megbeszéltünk anyuval, majd visszamentünk a szobánkba összepakolni a cuccainkat.