Addig szeress amíg lehet, kérlek szeress mert meghalni félek.
Negyed óra múlva már kényelmesen elhelyezkedtem a srácok kanapéján. A többiek elmentek vásárolni, így csak Harry meg én birtokoltuk a lakást.Megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.Ránk zárta az ajtót én pedig néztem magam elé..
-Nem ülsz le az ágyra?Vagy te most egy lámpát játszol?-nézett rám nevetve
-Nem!Csak így most jó!-vontam vállat
Igazából féltem,hogy mi lesz most.
-Jaj kérlek!Nem eszlek meg!-nézett rám smaragzöld szemeivel
Ahogy nézett rám..szinte már elbűvölt.Szép lassan elindultam és leültem a vele szemben lévő székre.
-Mi van veled?-jött egy kicsit közelebb
-Semmi...de tényleg!Jól vagyok!.válaszoltam bizonytalanul
-Ez nem igaz!Látom,hogy valami nagyon nyomja a szívedet!-guggolt le mellém
-Csak tudod,olyan gyorsan történt minden.Egyik percről a másikra,nekem ez felfoghatatlan.-magyaráztam
-Jaj kicsim,nem kell ezen gondolkoznod-nevetett rám-te egy csoda vagy a számomra.Nálad jobbat nem is kívánhatnék-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm.-megsimogadtam a kezét
Harry egy szívecske alakú nyakláncot húzott ki a zsebéből.
Rögtön a nyakamba is akasztotta az egyik felét,a másik felét pedig én akasztottam az ő nyakába.
-Ez gyönyörű!-szorosan megöleltem-Köszönöm!-súgtam a fülébe
-Semmiség!-puszit lehelt a nyakamba majd a hátamat simogatta,amikor ezt a kellemes pillanatot hirtelen a csegnő zavart meg.
-Jaj ne!-távolodtam el tőle
-Hát-sóhajtott-Ugye lejössz velem?-nyitott ajtót
-Persze!-ugortam át vidáman a küszöböt,majd megfogtam Harry kezét és lesétáltunk a lépcsőn.Nem volt kedvem az ajtóban állni,ezért én lehuppantam a fotelebe és felnyitottam a TV-t.Addig ő kinyitott az ajtót és a fiúk álltak egymás után az ajtóban.
-Hát ti?-kérdezte lehangolva Harry
-Itt lakunk!-toppant be Louis
-De...fogta meg a vállát Harry-a ház most a miénk!-szólt rá
-Ugyan-lépett el tőle és leült mellém a kanapéra
Louis-t követve a többiek is leültek mellém és szinte már összenyomtak,de én ezzel nem törődtem.Nem akartam,hogy azt higgyék,hogy én csak Harry-t a pénzéért szeretem,mert ez egyáltalán nem igaz.Inkább szenvedtem a sok izzadt hónalj alatt. Miközben a srácok hülyéskedtek addig én gondolkoztam. Furcsa dolog ez a szerelem. Már az első pillanatban tudtam, hogy Harry más, mint a többiek. A kisugárzásával azonnal elvarázsolt, de én inkább azt mutattam, hogy látni sem akarom ezt az 5 idiótát a házunkban. Erre tessék most itt ülök fülig szerelmesen ebbe a göndör hajú srácba. Csak egy pillanat műve volt az egész és mégis milyen sokáig fog tartani.
-És mit akartatok csinálni ma este?- rántott vissza a való világba Niall.
-Hát nem ezt- vetette oda Harry.
-Hanem?- vonta fel a szemöldökét Liam.
-Nem kell neked mindenről tudni- vontam vállat, és ezzel ezt a témát lezártnak is tekintettem.
-Milyen morcos ma valaki!-motyogta az orra alatt Zayn
-Hogy mivan?-kaptam fel hirtelen a vizet
-Semmi, semmi! Relax oké!?- nézett rám Liam.
-Rendben- átöleltem Harryt és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Csak nyugi,ők mindig ilyenek.-súgta Harry halkan a fülembe mire én elmosolyodtam.
Az este többi részét hülyéskedéssel töltöttük. Az idő gyorsan elrepült, mire felocsúdtam az óra hajnali kettőt mutatott.Ránéztem a mellettem ülő göndörkére, aki békésen szunyókált mellettem. Megböködtem az oldalát, mire ő ijedten felkiáltott, pont úgy, mint egy kislány.
-Meg akarsz ölni?- nézett rám mérgesen.
-Nem! Csak álmos vagyok!- nyafogtam- gyere menjünk fel aludni!- ráncigáltam.
-Jó, jó- felállt és elindult a lépcső felé- nem jössz?
-Jaj, de, de megyek- utánamentem majd a szobánk előtt nyomtam egy puszit az arcára.
-Többiek? - kérdezte.
-Már a szobájukban vannak- nevettem- mikor aludtál el?
-Nem tudom-bizonytalanodott el-szerintem amikor te.
-Lehet-nevettem,amikor Zayn vánszorgott ki a szobájából kómásan majd mellénk állt
-Tik meg?-dörzsölte meg a szemét
-Most indulunk aludni!-nyitottam ki az ajtót
-Itt van Perrie?-kérdezte meg Harry Zayn-től
-Nincs-vakarta meg a vállátt-egy picit összevesztünk,de semmiség-indult vissza a szobájába
-Akkor jó éjt!-együtt bementünk a szobába
-Ne legyetek rosszak!-kiabálta utánunk Zayn, mire mink csak nevettünk
Rögtön a nyakamba is akasztotta az egyik felét,a másik felét pedig én akasztottam az ő nyakába.
-Ez gyönyörű!-szorosan megöleltem-Köszönöm!-súgtam a fülébe
-Semmiség!-puszit lehelt a nyakamba majd a hátamat simogatta,amikor ezt a kellemes pillanatot hirtelen a csegnő zavart meg.
-Jaj ne!-távolodtam el tőle
-Hát-sóhajtott-Ugye lejössz velem?-nyitott ajtót
-Persze!-ugortam át vidáman a küszöböt,majd megfogtam Harry kezét és lesétáltunk a lépcsőn.Nem volt kedvem az ajtóban állni,ezért én lehuppantam a fotelebe és felnyitottam a TV-t.Addig ő kinyitott az ajtót és a fiúk álltak egymás után az ajtóban.
-Hát ti?-kérdezte lehangolva Harry
-Itt lakunk!-toppant be Louis
-De...fogta meg a vállát Harry-a ház most a miénk!-szólt rá
-Ugyan-lépett el tőle és leült mellém a kanapéra
Louis-t követve a többiek is leültek mellém és szinte már összenyomtak,de én ezzel nem törődtem.Nem akartam,hogy azt higgyék,hogy én csak Harry-t a pénzéért szeretem,mert ez egyáltalán nem igaz.Inkább szenvedtem a sok izzadt hónalj alatt. Miközben a srácok hülyéskedtek addig én gondolkoztam. Furcsa dolog ez a szerelem. Már az első pillanatban tudtam, hogy Harry más, mint a többiek. A kisugárzásával azonnal elvarázsolt, de én inkább azt mutattam, hogy látni sem akarom ezt az 5 idiótát a házunkban. Erre tessék most itt ülök fülig szerelmesen ebbe a göndör hajú srácba. Csak egy pillanat műve volt az egész és mégis milyen sokáig fog tartani.
-És mit akartatok csinálni ma este?- rántott vissza a való világba Niall.
-Hát nem ezt- vetette oda Harry.
-Hanem?- vonta fel a szemöldökét Liam.
-Nem kell neked mindenről tudni- vontam vállat, és ezzel ezt a témát lezártnak is tekintettem.
-Milyen morcos ma valaki!-motyogta az orra alatt Zayn
-Hogy mivan?-kaptam fel hirtelen a vizet
-Semmi, semmi! Relax oké!?- nézett rám Liam.
-Rendben- átöleltem Harryt és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Csak nyugi,ők mindig ilyenek.-súgta Harry halkan a fülembe mire én elmosolyodtam.
Az este többi részét hülyéskedéssel töltöttük. Az idő gyorsan elrepült, mire felocsúdtam az óra hajnali kettőt mutatott.Ránéztem a mellettem ülő göndörkére, aki békésen szunyókált mellettem. Megböködtem az oldalát, mire ő ijedten felkiáltott, pont úgy, mint egy kislány.
-Meg akarsz ölni?- nézett rám mérgesen.
-Nem! Csak álmos vagyok!- nyafogtam- gyere menjünk fel aludni!- ráncigáltam.
-Jó, jó- felállt és elindult a lépcső felé- nem jössz?
-Jaj, de, de megyek- utánamentem majd a szobánk előtt nyomtam egy puszit az arcára.
-Többiek? - kérdezte.
-Már a szobájukban vannak- nevettem- mikor aludtál el?
-Nem tudom-bizonytalanodott el-szerintem amikor te.
-Lehet-nevettem,amikor Zayn vánszorgott ki a szobájából kómásan majd mellénk állt
-Tik meg?-dörzsölte meg a szemét
-Most indulunk aludni!-nyitottam ki az ajtót
-Itt van Perrie?-kérdezte meg Harry Zayn-től
-Nincs-vakarta meg a vállátt-egy picit összevesztünk,de semmiség-indult vissza a szobájába
-Akkor jó éjt!-együtt bementünk a szobába
-Ne legyetek rosszak!-kiabálta utánunk Zayn, mire mink csak nevettünk
:D de jó kövit gyorsan<3
VálaszTörlésokés..köszönjük:D
VálaszTörlés