8.fejezet-Mert én mindenbe belemegyek

Addig szeress amíg lehet, kérlek szeress mert meghalni félek.

Negyed óra múlva már kényelmesen elhelyezkedtem a srácok kanapéján. A többiek elmentek vásárolni, így csak Harry meg én birtokoltuk a lakást.Megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.Ránk zárta az ajtót én pedig néztem magam elé..

-Nem ülsz le az ágyra?Vagy te most egy lámpát játszol?-nézett rám nevetve

-Nem!Csak így most jó!-vontam vállat

Igazából féltem,hogy mi lesz most.

-Jaj kérlek!Nem eszlek meg!-nézett rám smaragzöld szemeivel

Ahogy nézett rám..szinte már elbűvölt.Szép lassan elindultam és leültem a vele szemben lévő székre.

-Mi van veled?-jött egy kicsit közelebb

-Semmi...de tényleg!Jól vagyok!.válaszoltam bizonytalanul

-Ez nem igaz!Látom,hogy valami nagyon nyomja a szívedet!-guggolt le mellém

-Csak tudod,olyan gyorsan történt minden.Egyik percről a másikra,nekem ez felfoghatatlan.-magyaráztam

-Jaj kicsim,nem kell ezen gondolkoznod-nevetett rám-te egy csoda vagy a számomra.Nálad jobbat nem is kívánhatnék-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Köszönöm.-megsimogadtam a kezét

Harry egy szívecske alakú nyakláncot húzott ki a zsebéből.
Rögtön a nyakamba is akasztotta az egyik felét,a másik felét pedig én akasztottam az ő nyakába.
-Ez gyönyörű!-szorosan megöleltem-Köszönöm!-súgtam a fülébe
-Semmiség!-puszit lehelt a nyakamba majd a hátamat simogatta,amikor ezt a kellemes pillanatot hirtelen a csegnő zavart meg.
-Jaj ne!-távolodtam el tőle
-Hát-sóhajtott-Ugye lejössz velem?-nyitott ajtót
-Persze!-ugortam át vidáman a küszöböt,majd megfogtam Harry kezét és lesétáltunk a lépcsőn.Nem volt kedvem az ajtóban állni,ezért én lehuppantam a fotelebe és felnyitottam a TV-t.Addig ő kinyitott az ajtót és a fiúk álltak egymás után az ajtóban.
-Hát ti?-kérdezte lehangolva Harry
-Itt lakunk!-toppant be Louis
-De...fogta meg a vállát Harry-a ház most a miénk!-szólt rá
-Ugyan-lépett el tőle és leült mellém a kanapéra
Louis-t követve a többiek is leültek mellém és szinte már összenyomtak,de én ezzel nem törődtem.Nem akartam,hogy azt higgyék,hogy én csak Harry-t a pénzéért szeretem,mert ez egyáltalán nem igaz.Inkább szenvedtem a sok izzadt hónalj alatt. Miközben a srácok hülyéskedtek addig én gondolkoztam. Furcsa dolog     ez a szerelem. Már az első pillanatban tudtam, hogy Harry más, mint a többiek. A kisugárzásával azonnal elvarázsolt, de én inkább azt mutattam, hogy látni sem akarom ezt az 5 idiótát a házunkban. Erre tessék most itt ülök fülig szerelmesen ebbe a göndör hajú srácba. Csak egy pillanat műve volt az egész és mégis milyen sokáig fog tartani.
-És mit akartatok csinálni ma este?- rántott vissza a való világba Niall.
-Hát nem ezt- vetette oda Harry.
-Hanem?- vonta fel a szemöldökét Liam.
-Nem kell neked mindenről tudni- vontam vállat, és ezzel ezt a témát lezártnak is tekintettem.
-Milyen morcos ma valaki!-motyogta az orra  alatt Zayn
-Hogy mivan?-kaptam fel hirtelen a vizet
-Semmi, semmi! Relax oké!?- nézett rám Liam.
-Rendben- átöleltem Harryt és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Csak nyugi,ők mindig ilyenek.-súgta Harry halkan a fülembe mire én elmosolyodtam.
Az este többi részét hülyéskedéssel töltöttük. Az idő gyorsan elrepült, mire felocsúdtam az óra hajnali kettőt mutatott.Ránéztem a mellettem ülő göndörkére, aki békésen szunyókált mellettem. Megböködtem az oldalát, mire ő ijedten felkiáltott, pont úgy, mint egy kislány.
-Meg akarsz ölni?- nézett rám mérgesen.
-Nem! Csak álmos vagyok!- nyafogtam- gyere menjünk fel aludni!- ráncigáltam.
-Jó, jó- felállt és elindult a lépcső felé- nem jössz?
-Jaj, de, de megyek- utánamentem majd a szobánk előtt nyomtam egy puszit az arcára.
-Többiek? - kérdezte.
-Már a szobájukban vannak- nevettem- mikor aludtál el?
-Nem tudom-bizonytalanodott el-szerintem amikor te.
-Lehet-nevettem,amikor Zayn vánszorgott ki a szobájából kómásan majd mellénk állt
-Tik meg?-dörzsölte meg a szemét
-Most indulunk aludni!-nyitottam ki az ajtót
-Itt van Perrie?-kérdezte meg Harry Zayn-től
-Nincs-vakarta meg a vállátt-egy picit összevesztünk,de semmiség-indult vissza a szobájába
-Akkor jó éjt!-együtt bementünk a szobába
-Ne legyetek rosszak!-kiabálta utánunk Zayn, mire mink csak nevettünk

7.fejezet-Egy jó nap

Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.

A frissen sült  cookie illata abban a pillanatban megcsapta az orrunkat,ahogy benyitottunk a lakásba.De most valahogy egyikünknek se futott össze a nyál a szájában.
-Sziasztok!Hogy vagytok?-kérdezte apu
Suzie felfutott a szobába.Én nem válaszoltam,csak bementem a vécébe.
-Kérdeztem valamit!Esetleg nem tudna valamelyikőtök válaszolni?
-Békén hagynál?Az éjjel nagyon rosszul aludtam!-kiabáltam az ajtó mögül egy kicsit dühösen.-Az ember már a klotyóra sem mehet el nyugodtan?
Apu egy kicsit összerezzent,és letette a kezében tartott napilapot.Már nyitotta a száját,hogy visszavágjon,de aztán meggondolta magát.Végtelennek tűnő idő után előjöttem a vécéből.
-Akarod,hogy beszélgessünk egy kicsit,miközben eszünk egy kis sütit?
-Nem,nem vagyok  éhes-hárítottam el,kezdtem kényelmetlenül érezni magam apu erőfeszítéseitől-Egy csomó dolgom van még-tettem hozzá szelídebben
Igyekeztem felosonni a lépcsőn,de apu megállított.
-Várj,azt hiszem,tényleg kéne beszélnünk,és a húgoddal is!
Kénytelen voltam visszafordulni.Egy újabb mentséget próbáltam előhozakodni,de ehelyett lehívtam a húgomat,aki rögtön mellém is állt.
-Nos,tudjátok az van-nekitámaszkodott a korlátnak-hogy nekem egy nagyon fontos munkát,illetve ügyet kellene elintéznem Hollywoodban.Ott forgassuk az új sikersorozatunkat,a,,Két pasi meg egy kicsit,,
Nekem ezekre a mondatokra apa mosolyt csalt az arcomra,mivel az fordult meg a fejemben,hogy amíg apa nem lesz,addig én Harry-vel lehetek.
-Rendben apa-futott ki a számon-megértjük a munkádat,és tudjuk,hogy milyen fontos ez neked,ezért nem tartunk vissza.
-Köszönöm kicsim.-megölelt
-Na..és te Suzie?Ugye te se haragszol?
-Nem,dehogy.Ha te boldog vagy,akkor én is az vagyok-a húgomat is megölelte
-Mennyi időről lenne szó?-tettem hozzá
-Maximum 2 hónap.De ígérem,hogy majd hozok nektek szuvenírt-apu elmosolyodott és a húgommal felvonultunk a szobánkba
-Ez olyan jó!-tört ki belőlem a boldogság a szobánkban,majd megöleltem Suzie-t és  leültünk a laptopom elé.
-Igen,nagyon jó!Figyeld,fent van Harry.-mutatta meg Suzie
-Tényleg!-lelkendeztem-rá írok
-Erre kíváncsi vagyok!-nevetett

• Beszélgetés
• -Szia♥-én
• -Délutánt♥,hiányzol-Harry
• -Te is nekem,nagyon..a fiúk hogy reagáltak rám?
• -Bírnak téged.Elmeséltem nekik néhány dolgot rólad.Most is itt ülnek,és nézik,hogy mit írkálunk:D
• -Nekem is itt a húgom-.-Néha már az agyamra megy:D
• -Amúgy..Niall üzeni Suzie-nak,hogy ,,Hamburger,,?!?!
• -Oké..Suzie erre pedig egy szívet mutatott.Akkor 5-re jössz értem?
• -Persze,apud megengedi?
• -A francba,elfelejtettem.De biztos hogy megengedi.
• -Remélem is.Na én most megyek:)
• -Szia,várlak!♥
• -Oké,szia♥♥
• Beszélgetés vége

-Mi van Niall és te közted?-faggattam a húgom
-Csak jó barátok vagyunk.-válaszolta
-Ugyan már,mindenki ezt mondja!Legalább megcsókolt?-kérdeztem türelmetlenül
-Igen!-bökte ki-és ha akarod tudni,akkor nagyon jó volt!-motyogta az orra alatt-De! Nem járunk! 
-Végre hogy kimondtad!-kuncogtam-és még nem, majd ha én kezembe veszem az irányítást!
-Persze- gúnyolódott.
Ránéztem az órámra,és fél 5-öt mutatott.Mivel Harry 5-re jön értem,ezért jobb,ha készülődök.Kiválasztottam magamnak egy egyszerű csukát,piros rövidnadrággal és pántos virágmintás felsővel.Ez elég egyszerű lesz a deszkázáshoz.A hajamat pedig lófarokba kötöttem,mert aznap nagyon meleg volt.
-Te nem jössz?-kérdeztem Suzie-t,miközben a cipőmet vettem fel.
-Kihagyom.Addig ellopom a laptopodat.-ült oda a gép elé
-Csak nyugodtan.-nevettem
Éppen  csengettek,mikor végeztem a cipőmmel.Megfogtam a deszkámat,és lerohantam a lépcsőn,de apu megelőzött.
-Szia Harry,ő itt David.Apu,ő itt Harry.-mutattam be őket egymásnak
-Kicsim,ő ki?-förmedt rám apu
-Csak egy haverom.Deszkázni megyünk.Szia-erre húztam Harry-t az utca végéig,ahol elengedtem
-Kedves pasi.-kezdett bele Harry-hiányoztál-megcsókolt , mire én visszacsókoltam
-Te is nekem-mosolyogtam rá,majd tovább mentünk,mire a pályára értünk.
-Tudsz valamilyen trükköket?- kérdezte vigyorogva.
-Persze! Ezt figyeld!- felpattantam a deszkára, és megmutattam neki, hogy mit is tudok.
Tátott szájjal bámult rá, mikor megálltam előtte.
-Nem hiába, az én barátnőm!- átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Te sem panaszkodhatsz! Most pedig! Állj rá a deszkára és próbálj meg nem elesni- mutattam rá-kérlek.
-Hát rendben- amint rátette mindkét lábát már ki is gurult alóla, ő pedig ügyesen seggre esett-Aúú!! Ez fájt!- simogatta hátsó feltáját.
-Juuj szegénykém-kócoltam össze a haját- túl fogod élni- nevettem.
-Szerintem nem! Ezért mos ki kell engesztelned- vágta be a durcit
-És mégis hogyan?- néztem rá meglepetten.
-Lenne rá pár tippem- megvillantott egy perverz vigyort- mondjuk este ott aludhatnál nálunk.
-Hova gondolsz Styles!- böktem vállba.
-Na jó. De azért még ott aludhatsz. A húgod már kipróbálta a lakást, most te jössz!
-Hááát-gondolkoztam nevetve-legyen!-mentem bele
Harry-t gyorsan felrántottam a földről,és hirtelen magához húzott.
-Vov,ez gyors volt!-dőltem neki a vállának
-Bocsi!-nevetett-akkor indulunk?-kérdezte türelmetlenül
-Jajj,mennék..de-szakított félbe-de mi?
-Alex azt mondta,hogy itt lesz-néztem körbe
-Ugyan már-sóhajtott egy nagyot-úgy se jön!Csak kitalálta!
-Igazad lehet.Menjünk!

Elindultunk hazafelé és Harry hirtelen ezt a zenét tette be a telefonjáról:

Nagyon szeretem ezt a dalt,és még közben dúdolta is.Harry-nek nagyon szép hangja van. Évekig eltudnám hallgatni, ahogy énekel. Először gyorsan haza mentünk, összeszedtem pár cuccot, hogy kényelmesen ellehessek a srácoknál.